Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2001. augusztus |
- |
Egy kis objektum számára, mint amilyen egy szikláról leeső hegymászó, nincs meg a Földtől az a távolság, ami egy egyensúlyi helyzetet tudna teremteni a gravitációs részecskék felfelé illetve lefelé irányuló áramában. A műholdakat az asztrofizikusaitok egy olyan távolságban helyezik el, hogy Newton törvényei szerint viselkedjenek, és hogy a távolságukat fenntartsák, feltételezhetően a sebesség alapján? Amit Newton belefoglalt a matematikájába, anélkül, hogy tudta volna, az a gravitációs részecskék felfelé illetve lefelé irányuló áramának egyensúlya. Ami azt illeti, ha egy tárgy nem volt egy olyan távolságban, hogy megteremtse ezt az egyensúlyt, akkor vagy rázuhan a gravitációs óriásra, vagy egy másik elhaladó vagy közeli gravitációs óriáshoz fog vonzódni. Ezért azok a keringő objektumok, amelyeket vizsgáltok, a fel- és leáramlás egyensúlya miatt vizsgálhatók meg. Ezért Newton és követői tagadták a gravitációs részecskék befolyását Newton pályaegyenleteiben, mivel minden, amit láttak, beleilleni látszott az elméletbe!